Budapest, Gyöngyösi utca 40.
Ki ne emlékezne szívesen vissza rá, ahogy gyermekként megtanult v-betűvel mondatokat fabrikálni?
- Hovogyavan ivis vavan evez…
Bővebben:
A rohamosan fejlődő gyáripar Angyalföldre sok idegent vonzott. A lakásviszonyok rosszabbak lévén, mint most, így az ágyrajárók tömege megsokszorozódott. A gyermekek a különböző anyanyelvű ágyrajáróktól sok, nekik értelmetlen, de tetszetős szót hallottak, melyeket játék közben értetlenül ugyan, de egyes dolgok, fogalmak megjelölésére, némikép átalakítva használtak. Tekintettel a szavak érthetetlenségére, titokzatosságára, amit a gyermekek egyébként nagyon szeretnek, csakhamar általánossá lettek, annál is inkább, mert az üres grundokon elkövetett huncutságok, rosszaságok, a felnőttek előtt beszélgetve, érthetetlenek voltak. A kamaszkorba lépő „lapajok" pedig teljessé fejlesztették ebből az angyalföldi „jassz nyelvet", melyet a bűnözők még tovább fejlesztettek és beszéltek, illetve beszélnek. Angyalföldön lassan ki vész a jassz-nyelv és ma már az angyalföldi kis csibészek a bűnözőknek a sajtóban sokszor közölt egyes szavait használják s ma már a csibész is kiveszett, „csiszlik" a neve.
A jassz-nyelven erősen érződik, illetve érződött az idegennyelvű ágyrajárók hatása; nyelvészeknek érdekes tanulmányul szolgálhatna.
Hogy mennyire elütő volt a jassz-nyelv a ma ismert zsargontól, bemutatunk egy-két példát:
„I. Gömbi srác: Hová farolsz Haris?
II. Béki srác: Suliba.
I. Simon farolj, sztrülj inkább sulit granolni.
II. Nyimo, mert smekkertrág egy másik skopi, aztán felszlikál a leráznak.
I. Nyimo fritlic attól, majd megruhizzuk azt a srácot, vagy megruhirozzuk a kaszámmal.
II. Aztán hova farolnánk?
I. A Stadiba, a jassz háberjainkkal zsugázni.
II. Kóser, de dumázz előbb egy pár grandot.
I. Nyimo, magamnak se bukom, mert elsáfolta tőlem Gajmo. De majd rajzolunk valamit és stilölünk érte egy pár vasat.
II. Aztán mutyi?
I. Ná-na, majd Simon, hát olyan jassz hábered volnék?
II. Akkor hát sportoljunk.
I. és II. A bükit a jákó alá és tarolnak a Stadiba.. “
Magyarra fordítva:
I. gömbutcai gyermek: Hová mész Bandi?
II. békeutcai gyermek: Iskolába.
I. Sohse menj, gyere inkább iskolát kerülni.
II. Nem megyek, mert meglát bennünket valamelyik osztálytársunk s feljelent a tanító úrnak.
I. Ne félj attól, majd elverjük, vagy megbicskázzuk, ha mer szólni.
II. Aztán hová mennénk?
I. A Városligetbe, a csibész pajtásainkkal kártyázni.
II. Jó, de addj előbb egy pár krajcárt.
I. Magamnak sincs pénzem, mert elnyerte Gábori De ne búsulj, majd lopunk valamit és kapunk érte egy kis pénzt.
II. Megfelezzük?
I. Hogyne, mit gondolsz felőlem? Én csak olyan közönséges csibész volnék?
II. Akkor hát siessünk. A két fiú a könyveiket a kabát alá rejti és útjukat a Városliget felé veszik.
A bemutatott párbeszéd igazolja, hogy a jassz-nyelvet nem ismerő aligha értette meg az ilyen beszédet. Használatát az is elősegítette, hogy kb. 300 szónyi szókincse elegendő volt a titkossághoz. Az általános használatú szavak a következők voltak:
afta: vonal
az anyja: szemfüles
a zanyád: ügyes
a zannya: csoda
bábi: gumi puska
báli: labda
báni: vasúti kocsi
bászol: elad
bátyi: ószeres
bázi: nagy
bé: kettő
bebriköl: betör
Beki-srác: Béke-u. fiú
belő: golyó
blöki: kutya
blömi: eb
bokri: bokor
boci: betlehem
bré: kalap
breka: béka
bréki: béka
brekus: zöldbéka
bremzöl: fékez
brennöl: ég, letesz, lefizet
briszka: pénz
brugó: kenyér
bruszt: verekedés
brusztol: verekszik
bruszti: mell
búgó: paraszt
büki: könyv
bukó: pénz
bunyó: verés
bunyózni: megverni
Bunyszky: Buda
cauz: otthon, haza
célé: krajcár
cidi: kalap
cidis: kalapos
cidri: hideg
eidrizz: fuss!
cidrizni: fázni
cingáj: villamos
cink: vigyázz!
cinkölni: futni, megjelölni
csakli: csere
Csakli-srác: Csáklya-. fiú
csaklizni: becsapni
csajsza: csősz
esá: nap
csálé: öt krajcár
csárákára: hazamenni
csázi: korona
csert: footballmecs
csikk: cigaretta
csitki: kiesi
Csicsa: Karcsi
csiáz: piac
csázni: megkerülni
csór: lop
csórni: lopni
csóni: csónak
Csonti: Antal
csuhás: pap
csuka: cipő
csúzli: gumi-puska
csveri: veréb
daci: ötös
dadesz: apa
dádi: apa
digós: éhes
dinéi: görögdinnye
dinesi: sárgadinnye
diri: igazgató
doki: dohány
dozál : ad
donyesz: asszony
döfi: kenyér, jó
drébi: fa
drimi: ember (férfi)
dremmöl: reszket, fél
dremmölni: félni, reszkető
dritt: cipő, lépés
drityó: cipő
drumm: nagy
dumál: hazudik
dumáz: ad
dumázz: adj!
Duncsi: Duna
elfászol: elfog
elkapkod: megfog
elsáfol: elnyer
fanyi: fogócska
tarol: megy, fut
happolni: elvinni, ellopni
tárolni: menni, futni
faszolás: verés
faszolni: kikapni
fászol: fog
fászolni: elfogni
fatti: apa
felszlihál: feljelent
fics: 20 filéres
illa: forint
fini: pompás
fincsi: jó
fitying:
flakó: forint
flamo: éhség
fiamos: éhes, dühös
flemm: pofon
foci: íootballabda
franyó: asszony, nő,
friktlizni: félni, remegni
gájer: ló
gámbi: kő
gáni: kavics
gárdi: kocsi
gázsi: vas
géki: fabot
gimpli: kamasz
glacs: kocsi
Gömbi srác: Gömb utcai fiú
gráber: korcsolya
grácer: egy korcsolya
grácol: korcsolyázik
grahiroz: összetör,
grand: pénz, krajcár
granol: csavarog
gránolni: kerülni
kleba: kenyér
háber: barát
hadova: hazugság
hajz: nadrág
handzsa: kés
happol: lop
kóli: hazugság
koliz: meghazudtol
kólizni: becsapni
kóser: jó, finom, pompás
krátol: szalad, fut
krepál: fél
kricsmi: korcsma
króni: korona
kurázs: bátorság
lacs: labda
lács: lámpa
La j: Lajos
lányi: villamos kocsi
lanyizni: villamosra kapaszkodni
lé: pénz
lepedő: 100 koronás
Lepsi: Vizafogó
leri: tanító (fiatal)
lerás: tanító (öregebb)
Lici: Nap
Licsaj: Lajos
Ligsi: Városliget
Ligyorn: István
lizi: Nap
Lizsé: Városliget
lógás: futás
lógni: futni
mani: férfi
manusz: ember
maréi: kenyér
meló: munka
melózni: dolgozni
mellpor: ütés, mellbevágás
mezsgi: vas
mezsáj: ver
Mili: Mihály
Móni: Sándor
műről: morog
murolni: haragudni
mudi: anya
mutyi: felezés
mutyizni: csere-berélés
mungó: napszámos
munyi: dologtalan ember
musz: hüvelyk
na-ná: hogyne!
nyarsi: nyár
nyanyi: anya
nyimo: nincs, nem
nudli: füzes
őszi: ősz
Ördögsi: ördögárok (Rákospatak)
padizni: fürdeni
padol: fürdik
padolni: fürdeni
peca: horog
pecázni: horgászni
pecs: pofon
penyáz: pénz
pihál: iszik
pihás: iszákos
pihálni: inni
pikeráz: eszik
pikkölni: enni
piti: kicsi
Pityó: Pista
Pityu: Pista
pivo: sör
plé: elmulasztani
plehál: szalad
plehól: lefizet
plémani: detektív
plére csúszni: lemaradni
proszi: paraszt
prosztó: paraszt, rendőr
polgsi: polgárista
puhi: könyv
rajzol: lop
rajzolni: lopni
rejbi: gyufa
ribi: utcai leány
rigó: utcai leány
Rife: Ferenc
Riki: Rezső
röpci: repülő
rózi: ló
ruci: ruha
ruhiz: ver
ruhiroz: megver
rupó: forint
satyak: sapka
sáf ol: nyer
sibol: szalad
simli: ló
simliz: szalad
simon: nincs, nem, sohasem
smekker: orr
smekkertrág: észrevesz, meglát
skopi: gyerek
spae: veréb (fiatal)
spacsek: cigaretta
spurt: szaladás
spurtolni: szaladni
staub : cigaretta
stadi; város
Stadi: Városliget
etábolni: dohányozni
stesser: kemény kalap
srác: gyerek
stillöl: kap, vesz
stimfli: kicsi
stíröl: kutat, lop
stramm: ügyes, erős, jó
stopp: az enyém
stosz: rúgás
stószol: lök
stuki: pisztoly
stukker: revolver
stuccolni: meglopni
stukkóid: végezz vele!
suli: iskola
Suma: Sándor
s veszti: nővér
szanyi: szánkó
szidi: kalap
szlihál: mond, jelent
szlanyi: szalonna
szmetyi: szemét
szmungó: ember, felügyelő
sznődi: szán
szírül: vigyázz!
szürke: 20 filléres
tábi: galamb
tubi: galamb
tavszi: tavasz
télsi: tél
tiszi: hitoktató
tripi: tripoliszi
tritt: cipő
tukal: ad
tyúk: szerető, nő
vámoz: lop
vas: pénz, jó
Visisrác: Visegrádi utcai gyerek
viszi a káposztát: menekül
vodi: víz
vongi: vonat
zé: tíz
zébi: zseb
zonyi: asszony
zink: jön!
zri: mérges
zrikköl: mérgesít, bosszant
zárni: mozi
zónázni: villamosra kapaszkodni
zsaru: rendőr
zsidric: zsidó
zsok: kabát
zsuga: kártya
zsugázni: kártyázni
Ez volt a jasszok nyelve. Nem a gonoszság és romlottság szülte, mint azt sokan állítják, hanem kevertsége, soknyelvű lakossága, amely egymást megérteni valóságos idó-nyelvet (világnyelvet), egy kis Bábelt teremtett. Érthetetlenségét mások használták fel, azt átalakítva lett az alvilág ma már közismert nyelvévé.
Történelméből tudjuk, hogy Angyalföld hajdani révész, hajós és halásznépe német és szláv elemekből állott, később vált magyarrá, majd a beözönlöttek révén Bábellé, de ma már igaz, komoly, demokratikusan érző és cselekvő magyarrá. Munkásokból és kistisztviselőkből álló lakossága, egyszerű, fényűzésmentes lakásaiban, szegénysége mellett is boldog, gyermekekkel megáldott családi életet él. Ruházatát anyagi körülményei szabták meg. Étkezéseiben bizonyos rendszertelenség mutatkozott, de ezt is anyagi körülményeiben kereshetjük. Elesettjeinek élelme, ruházata túl szegényes, sokszor szánalmat keltő. Általában rendes, jólelkű, főként szolidáris. Szépre, jóra törekedett a múltban s a jelenben is, melyet magasba nyúló templomtornyai is bizonyítanak, amelyeket kevés, de áldozatos szívvel összehordott filléreik emeltek a magasba.
A régi Angyalföld lakosságának öltözéke a hamburgi ácsokra emlékeztetett. Ruhaanyaga bársonyszövet volt, hétköznap barna, ünnepen fekete színű. A kabát rövid és duplasoros gombozatú, erős kihajtással a nyaknál, rávarrott zsebekkel. A mellény ugyancsak kétsoros, magasan zárt. A nadrág, melyet knihajznak neveztek, alul igen bő, térdben szűk, elölálló zsebekkel. Az ing rávarrott nyakú, sokszor kikézimunkázott, esetleg Petőfi-gallérral. Nyakkendőjük nagy és csokorrakötött volt. Büszkén sétáltak az úton, gomblyukban az elmaradhatatlan virággal, fejükön a jellegzetes stesszerrel, magas keménykalappal, idősebbjei nagyszélű, úgynevezett Lasalle-kalappal. Karjukon mindig jóval alacsonyabb, de mindig jóállású és széparcú nőt kísértek, azért, hogy a kálijuk (leány) mindig nagynak és hatalmasnak láthassa lovagját. Ez a jassztípus az 1910-es évek elején kiveszett. Virtus volt a verekedés, mégis nem ezek tették Angyalföldet hírhedtté, hanem azok a bűnözők, akik búvóhelyül használták szegényesen összetákolt, zegzugos házait. Amíg kevés volt a közbiztonságra ügyelő rendőrőrszem, a jasszok maguk harcoltak a kloáka népével, hogy biztosítsák elhagyott utcáikon a rendet. Szép világ volt, de elmúlt, s ma már meg sem érthető.
KÜLVÁROS SZOMBAT ESTE. - Komjáthy Aladár -
Megrázza üstökét a város, szerszámait a sutba dobja, ünnepre készül már az est is, csillagait az égre lopja.
Forrong az ócska házak népe, a proletárlány csókra vágyik, forró keblét végigsímítja, tűnődve megy a kopott ágyig.
Ruhát cserél az ifjú munkás, egy napig nem gondol a gyárra, fáradt, de hogyha lefeküdne, kigyúlna bőrétől a párna.
A korcsma gőze sustorogva tódul a hideg levegőre, egy satnya fácska nézeget be az ablakon, az ága pőre.
Az alkohol kigyujtja fényét a boltozatos koponyákban, üvölt a sompolygó merészség, a mellkasokban izzó nyár van.
Egy kövér lány a kapualjban olcsó szerelmét kínálgatja, idejutott, mert nem pofozta fiatal korában az apja.
Fanyar füstszag lebeg a ködben, egy pályaudvaron a mozdony pöfögve útra készülődik, a rendőr némán áll a poszton.
Halványan pislognak a lámpák, a késő ősz fakó talárja a külváros csavart utcáit didergősen magába zárja.